Most mondhatnátok azt, hogy lassan semmi másról nem szól a weboldal csak a kökörcsinek ajnározásáról, sőt akár azt is joggal feltételezhetnétek, hogy pulsatillofilek vagyunk.
Persze ez nem így van, de tényleg közel áll a szívünkhöz a fent említett nemzetség. A mai nap több szempontból is különleges, van benne jó és rossz hír is. Kezdjük a jóval, mert azzal szokás:
Aki olvasta a kökörcsinekről szóló cikkünket, vagy látta a fórumon a bejegyzést, annak már nem újdonság az, hogy itt nálunk kicsit furcsábban a növénykék mint kellene. A jó hír pont erről szól, hiszen hosszas (Több mint 5 év) monitoring után minden bizonnyal fény derült annak az okára, hogy mi okozza a már említett változatosságot. Arra, hogy ennyi év után megvilágosodjunk nem kellet más, mint egy raklap szerencse és Charles Darvin – A fajok eredetéről (Origin of species..) írt rövid és tömör könyve. De mivel egy kis utómunkálatot és adategyeztetést igényel a dolog, ezért a lényeget majd csak a következő bejegyzésből fogjátok megtudni, addig is lehet izgulni. Végül is ez az első bejegyzés, nem lőhetünk le minden poént!
Akkor most jöhetnek a rossz hírek, mert az mint mindenhol, a növények háza táján is bőven akad. Mint ahogyan már beszámoltunk róla, az idei év vadvirága a Leánykökörcsin lett, így érdemes (lenne) külön figyelmet biztosítani neki. Mivel mi minden éven meg szoktuk lesni őket, így ezt az évet sem hagytuk ki, és örömmel dokumentáltuk, hogy az állomány az utóbbi évek zavaró hatásai (tűz, szántás) ellenére sem csökkent. Az éven nagy örömünkre sikerült találkoznunk egy több sziromlevéllel rendelkező példánnyal is, és több egy tőről eredő telepet is találtunk. Aztán eljött a tarlóégetés ideje, mivel a terület környékén értelmes, fiatal szellemű ember gazdálkodik még véletlenül sem gondoltuk volna, hogy ez a rész is égni fog. Sőt megnyugvásunkra szolgált, hogy a gazda bálái még mindig a mezőn vannak, így ő tutira nem fogja felgyújtani azt.
Aztán jött egy igaz vérbeli magyar embör, aki nem szívlelte, hogy a fiatal gazdálkodónak földje van, hát még hogy szépen terem is rajta valami. Így felgyújtotta a mezőt, persze az első tüzeket sikerült eloltani, így a bálák és a kökörcsinek is megmenekültek. Aztán a másik napon kedves névtelen barátunk újra kiment és a maradékot is leégette, bizonyítékul hagyván néhány olajos kannát, hogy még véletlenül se higgye azt a tulajdonos, hogy csak úgy gazdálkodhat. Így végződött a kökörcsinek 2011-es évi virágpompája, a több mint 100 egyed egyetlen példánya sem menekült meg, magot érlelni egyik sem tudott. Ezúton is kívánok a gyújtogatónak sok-sok szépet.
Képek az égetés előtti és utáni állapotról.
