Minden bizonnyal az összes Botanikus szívét megdobogtatja, ha a magashegységek növényvilága kerül szóba valamilyen könyv, újság, vagy tv híradásaiban. Ezzel a ténnyel mi is teljesen egyetértünk, nekem pedig különösen kedves a sötét fenyőerdők, nyáron is havas hegycsúcsok botanikai ritkaságai. Mai blogbejegyzésemben a Kriván tetején tett látogatásunkról lesz szó:
„Örökké sajnálni fogom, hogy azt a páratlanul szép, egyedülálló, és semmihez
sem fogható természeti csodát, amit Magas Tátrának neveznek, csak
ötvenéves koromban ismerhettem meg.”
Így emlékezik meg Csapody István a Magas-Tátrai kalandjairól, valamint ugyanezzel az idézettel kezdődik a Flora Parva Tatrensis című kiadvány is, amellyel Bartha Dénes és NYME-NTI tantestülete a szerző 80. születésnapjának állítanak méltó emléket. Nem szándékozom részletezni a hegység zoológiai, geológiai és turisztikai értékeit, mivel ezeket nálam sokkal okosabb emberek már régen megtették, újat pedig nem nagyon tudok mondani. Legyen annyi elég, hogy maga a Kriván 2494 méterrel magasodik a poprádi medence felé és a Szlovákok történelmében elég jelentős szerepe van. Ennek köszönhetően a túraszezonban (június 15 - szeptember -15) elég sokan látogatják.
A csúcsot két túraútvonalon lehet elérni, az egyik Csorba-tavi indulással a kék jelzésen halad, menetideje hosszabb és sokak szerint megerőltetőbb és unalmasabb, mint a Podbanske felől induló út, amely rövidebb és látványosabb. Mi ez utóbbit választottuk.
Aki autóval érkezik az a Podbanske-n található parkolóban tud parkolni, máshol ne tegye, mivel a helyiek szerint az út szélén hagyott autókat gyakran rabolják ki. Innen a zöld jelzést követve 1:30 perces sétával érhető el a három forrás (Tri-studnicky) ahol a túra igazán szép része kezdődik. Itt a túristajelzés 3:40 percet írt a csúcs meghódítására, nekünk ez 6 és fél óra alatt sikerült. (Most mondhatnám azt, hogy azért mert sokat megálltunk fotózni, de azért az erőnlétünk is hagyott némi kívánnivalót maga után)
A csapat: Balról jobbra: István, Eszter, Roli és Laczkó az objektív mögött
A három forrástól vezető zöld jelzés első szakasza nagyon meredek, a szintemelkedés is elég nagy, valamint az út is elég kaptató-jellegű. A nagy tátrai széldöntés eredménye itt is látható, sokáig egy ilyen erdőben vezet az utunk. Viszont a jó hír az, hogy sok helyen megjelent az első újulat, ami érdekes módon elsősorban Madárberkenyéből áll, lucfenyő csemetét sajnos nem sokat láttunk. A túra ezen szakaszán láttuk a legtöbb növényt, ez valószínűleg azért is volt, mert ennek a szakasznak ilyenkor a legideálisabb a klímája, gyakorlatilag itt most van az igazi tavasz. Úgy gondoltam, hogy minden szakasz után írok egy listát, azokból a fajokból amiket láttunk, így áttekinthető lesz a dolog. Természetesen nem írom le az összes itt élő fajt, a listát igyekeztem az olyan fajokra szorítani, amik itt jellegzetesek, és-vagy nálunk ritkák.
- Sugár kankalin (Primula elatior)
- Arany pimpó (Potentilla aurea)
- Hegyi és Bókoló gyömbérgyökér (Geum montanum, Geum rivale)
- Erdei borkóró (Thalictrum aquilegifolium)
- Vörös békabogyó (Acteae rubra)
- Havasi iszalag (Clematis alpina)
- Kárpáti harangrojt (Soldanella carpatica)
- Erdélyi ibolya (Viola declinata)
- Sárga ibolya (Viola biflora)
- Pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum)
- Foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)
- Fehér zászpa (Veratrum album)
- Erdei gólyaorr (Geranium sylvaticum)
A második szakasz kevésbé meredek, és a törpefenyves övön keresztül halad. Sem az előzőn sem ezen a szakaszon nem fenyeget annak a veszélye, hogy eltévedünk, mivel a törpefenyves övben csak ez az egy ösvény van, a törpefenyő erdőbe pedig nem lehet csak úgy besétálni, aki olvasott alaszkai túrabeszámolókat, az tudja miért. A lágyszárú vegetáció éppen ezért az ösvény két szélére korlátozódik, azonban itt már igazi különleges havasi jellegű növényzetet találhatunk. Ennek a szakasznak különlegessége még az ösvény mellett található fekete áfonya rengeteg. Aki nyáron jár itt az feltétlenül kóstolja meg! Szép időben innen már látszódnak a Liptói havasok, a törpefenyő öv végéről pedig a túra vége a Kriván! Fajlista:
- Törpefenyő (Pinus mugo)
- Havasi boróka (Juniperus sibirica)
- Hegyi gyömbérgyökér (Geum montanum)
- Bérci mirigylapu (Homogyne alpina)
- Fekete és Vörös áfonya (Vaccinium myrtillus, Vaccinum vitis-idea)
- Fehér kökörcsin (Pulsatilla alba)
- Apró kankalin (Primula minima)
A harmadik szakasz elég rövid, botanikai szempontból azonban igen jelentős. Itt az ösvény a törpefenyő övből kiérkezve egy kis réten vezet keresztül. Szép időben innen láthatjuk teljes pompájában a Kriván csúcsát. Itt tapasztalhatjuk igazán azt, hogy a magashegységekben akár több hónappal is később kezdődik a tavasz. Mi május végén jártunk itt és sok helyen még hó borította a rétet, illetve a frissen elolvadt hó miatt vizes és hűvös volt a talaj. A kora tavaszi aspektus legszebb ékessége a Fehér kökörcsin volt, ebből a fajból több száz példány virágzott egyszerre. A már említett kiadvány szerint itt később több tárnics fajjal is találkozhatunk. Ezeket leveles állapotban meg is találtuk. Fajlista:
- Fehér zászpa (Veratrum album)
- Fehér kökörcsin (Pulsatilla alba)
- Apró kankalin (Primula minima)
- Hegyi gyömbérgyökér (Geum montanum)
- Havasi mirigylapu (Homogyne alpina)
- Havasi harangrojt (Soldanella alpina)
- Csorba fűz (Salix retusa)
A negyedik és egyben utolsó szakasz akár holdbéli tájnak is beillene, a vegetáció nagyon gyér, főleg a különböző varjúhájak, kövirózsák, kőtörőfüvek lelik meg életfeltételeiket. Azonban pontosan ezért lesz érdekes ez a rész, hiszen ezeknek a fajoknak csodálatos változatosságában gyönyörködhet az erre járó természetbarát. Ezeknek a fajoknak a virágzási ideje június és július hónapban várható, így mi sem találkoztunk virágzó példányokkal. Szerencsére ezeket a fajokat egészen jól lehet levél alapján határozni. A zöld ösvénynek is itt van vége, belecsatlakozik a Csorba-tó felől érkező kék turistajelzésbe. A csatlakozást tábla is jelzi, így ezt sem fogjuk eltéveszteni. Innen a csúcs felé haladva nem árt az óvatosság, a kövek csúsznak és itt elég egyszer elvéteni a lépést ahhoz, hogy lent találjuk magunkat a völgy alján. Aki felért a csúcsra annak jutalma csodaszép kilátás és az az élmény, hogy oldalsó profilban szemlélheti a felhőket, amelyek néha ijesztő sebességgel közeledtek felénk. Fajlista:
- Apró kankalin (Primula alpina) Ittlétünkkor ez volt a legmagasabban megtalálható
- Mohaképű kőtörőfű (Saxifraga byroides)
- Illatos rózsásvarjúháj (Rhodiola rosea)
Néhány jó tanács annak aki ide tervezi az útját:
Mivel ez egy magashegység nem árt az óvatosság, a túrakönyvek nem ok nélkül írják azt, hogy esőköpenyt, több réteg meleg ruhát és vizet vigyünk magunkkal. Amikor mi mentünk egy jó darabon rövidnadrágban is meleg volt, aztán a csúcson a két pulóver is kevésnek bizonyult. A túra nehéz, átlagos ember által is teljesíthető DE! ne becsüljük túl magunkat, és főleg ne hősködjünk. Kisebb gyerekeket pedig ne ezzel a túrával kezdjük hozzászoktatni a természet szeretetéhez, elég ha csak az 1400 méter szintkülönbségre gondolunk.
