Ha szombat, akkor egyetem, legalábbis nekem és ha egyetem akkor rendszerint vizsga, ami nem túl izgalmas mulatság, az egész heti fárasztó munka után. Szerencsére hazafelé sikerült útba ejtenünk az erdőtelki arborétumot, így nem veszett kárba az egész nap.
Sajnos zárás előtt egy órával értünk oda, így nem sok időnk volt nézelődni, de bizonyos tekintetben pont időben érkeztünk ahhoz, hogy a park néhány látványosabb növényét virágban láthassuk.
Egy kis kedvcsináló annak, aki még nem járt itt:
A
park összesen 7 hektár területű és a hazai fa és cserjefajok mellett számtalan külföldi növényritkasággal is büszkélkedhet. Sok más hazai arborétumhoz hasonlóan ez is egy korábbi Kastély (Buttler) kertjéből lett átalakítva. Az átalakítás a kastély és a hozzá tartozó terület utolsó tulajdonosa Ifj. Kovács József nevéhez fűződik. Az általa életrehívott gyűjtemény nemzetközileg is elismert volt, hiszen az alföld száraz talaján több hegyvidéki tűlevelű fajt is sikerrel nevelt.
A kertet nem csak azoknak érdemes meglátogatni, akik élnek-halnak a különleges növényekért, a jól karbantartott utakon akár babakocsival is kényelmesen elközlekedhetünk, valamint a zárt kert miatt a nagyobb csemetéket is szabadjára engedhetjük.
Minket elsősorban a japán díszcseresznyék és az idegenhonos fafajok vonzottak a kertbe, mégis a legnagyobb meglepetést két hazai lágyszárú okozta.
Az első ilyen a Pofók árvacsalány (Lamium orvalum) volt, ilyen fajt még sehol máshol nem láttunk, így hát be is gyűjtöttük a növényhatározó számára. Ez a növény már csak azért is érdekes, mert az égerligetek reliktum jellegű védett faja, így nem egy túlzottan gyakori jelenség.
A második meglepit egy kankalin faj okozta, ami felett nem igazán tudtam napirendre térni. A kert ismertető tábláján olvastuk, hogy van itt Sudár kankalin is (Primula elatior), elméletileg meg is találtuk, de volt vele egy kis gond. Mellette virágoztak Szártalan kankalinok is és valahogyan összeporzódtak, mert találtunk szártalan-sudár-kankalint és sima sudár kankalint is, ráadásul a virág színe sem stimmelt, mivel mindkét fajnak tiszta sárga virága van, ennek pedig vagy rózsaszín, vagy narancs-halványsárga színű volt. No de ki tudja lehet, hogy valami kerti nemesítés csapott be minket.
A kert többi része sem okozott csalódást, nagyon szép volt a milliónyi százszorszép fehér szőnyegéből kinőtt cukorsüvegfenyő, díszcseresznye és sok egyéb növény között járkálni. Ja és még fűzlevelű körtét is láttunk, az sem volt valami utolsó látvány.
Legközelebb (Húsvét) a szlovák karsztra látogatunk, azt hiszem arról is lesz mit írni.
