Nemcsak az erdők-mező virágaival foglalkozunk szívesen, néha különleges kísérletekre ragadtatjuk magunkat. Nemrég egy igazi egzotikus fajt fogadtunk házunkba.
A történet közel két hónapja kezdődött, amikor nem bírtam ellenállni a csábításnak, és vettem egy mangót. Bár olyan zöld volt, hogy egy levelibéka is belesárgult volna az irigységbe (és ezután teljesen esélytelen lett volna versenyre kelnie a gyümölccsel), mégis megvásároltam, mondván ajándék lónak a fogát, akciós mangónak a színét ne nézd.
Persze az elsődleges cél a gyümölcshús elfogyasztása volt, de ennek volt némi akadálya: a mangó nemcsak zöld volt, de gyilkos fegyverként is használhattam volna. Egy kis leleménnyel azonban sikerült rábírni, hogy érjen meg, és élvezhető legyen. A trükk egyszerű: egész nap az ablakpárkányon csücsült, hogy érje napfény. Óránként ugyan kicsit odébb kellett helyezni, mert sajnos nem tudtam rávenni, hogy magától kövesse a Nap járását. Egy hét múlva sárga-piros színben játszott, és jelentősen puhult is, vagyis már nem hasonlított egy darab gránitra. Tulajdonképpen akkor jutott eszembe, hogy ki kellene keltetni, mikor az olvadóan puha, édes gyümölcsből előkerült a mag.
Némi információgyűjtést követően beáztattam egy éjszakára az egész magot, így másnap sokkal könnyebb volt a külső, kemény maghéjat eltávolítani.
Ezzel igen óvatosan kell bánni, mert ha nagyon erősen nyomjuk a kést vagy a magnómagba szalad, vagy az ujjunkba. Én úgy oldottam meg, hogy kartávolságon belülre helyeztem egy csomag sebtapaszt, és fogtam egy kést. Finoman körbehúztam, ahol a maghéj két fele csatlakozik, egészen addig, míg nem találtam egy puhább pontot, ahol bele tudtam szúrni a kést. Innentől nagyon lassan dolgoztam, vágtam, és próbáltam szétnyitni (mintha kagyló lett volna. Pont annyira csúszott is). Tíz perc sem telt el, és kezemben tarthattam az áhított magot, ami egy nagyra nőtt babra hasonlít. Nagy örömömre volt rajta csírakezdemény. Sima virágföldbe ültettem, egy-két centi mélyre, vízszintesen fektetve.
Ezután újabb dilemma merült fel: a mangónak magas hőmérséklet kell a gyors csírázáshoz. Újabb trükk: egy régi, kisméretű akváriumba tettem, lefedtem falappal, hogy épp csak szellőzzön, majd úgy helyeztem el az ablakban, hogy mindig érje a nap, így mini üvegházként működött. Ha pedig nem volt napos idő, rátettem a radiátorra.
Három és fél hét múlva végre megjelent az első várva várt levélke. Azóta egy újabb hét telt el, és a kis mangó rohamléptekben növekszik, már nyolc fényes, vörös levele van, és naponta szemmel láthatóan gyarapszik. Mivel nem akartam magányosságra kárhoztatni, így vettem még egy gyümölcsöt, és már el is ültettem a magját. Bár csak nyolc-tíz év múlva fog virágozni, én bátorkodom nem ennyi idő elteltével megejteni a következő bejegyzést.
